Nyelvet tanulni egy soha véget nem érő, kőkemény munka. Idő és energia befektetés. Áldozattal jár, még akkor is, ha örömmel végzed.
Tudatosnak kell lenned, ismerned kell magad! Így van arra esélyed, hogy ne add fel az első hónap után.
Ha jó módszerrel tanulsz (ami a számodra a legjobb, nem a szomszédodnak) és kitartóan, rendszeresen gyakorolsz, akkor nagyon nagy esélyed van rá, hogy az angolul beszélők népes táborát gyarapítsd!
Németes oviba jártam, majd német nemzetiségi általános iskolába. Utána a középiskolában szintén a németet folytattam, mellé kötelezően a franciát kellett választani. Németből sikeresen letettem egy általános és egy idegenforgalmi szakmai nyelvvizsgát is. Érettségi után kezdtem el foglalkozni előszőr az angollal, akkoriban éreztem, hogy uhhhhh nagyon kellene tudni angolul. Úgy voltam vele, hogy
a német mellé az angol már egy olyan ütős páros, amivel nem lesz gondom az életben.
Innen kezdett a dolog érdekessé válni!
Mivel a németet 3 éves korom óta szívtam magamba, egyértelmű volt minden, ami azzal kapcsolatos. Nem volt nehéz a KATI szórend, tudtam melyik névelő hogy alakul Akkusativban és Dativban.
De az angol, az teljesen más volt!
Órákig írhatnék az angollal való kapcsolatomról, de nem akarom hosszúra nyújtani.
Magántanárral kezdtem, aztán nyelviskola, majd újra magántanár és így tovább. Kis létszámú csoport, nagy létszámú csoport, online és személyes… volt minden. Egy volt a közös: vettünk egy tankönyvet, ami tele volt nyelvtani tesztekkel és szószedetekkel. Ezeken haladtunk végig.
Végül sikerült megtalálnom azt a személyt, aki értette, hogy mit is szeretnék, akivel szuper könnyű volt együtt dolgozni. Az ő hatására kezdtem bele az angol nyelvoktató képzésbe is.
Aztán már szabadidőmben is ez a téma foglalkoztatott!
Hogy lehet, hogy valaki könnyen, míg mások kínkeservesen tanulnak meg idegennyelveket?
Az egyetemen pont szakdolgozat témát kellett választani, így kézenfekvő volt, hogy miről írok. Diszlexiások és diszgráfiások nyelvtanulási szokásait kezdtem el vizsgálni. Arról, hogy mi a siker vagy kudarc oka az ő esetükben, és mely módszerek a leghatékonyabbak náluk.
Közben szép lassan kialakult az én egyéni tanulási stílusom is. De ehhez az kellett, hogy jobban megismerjem önmagam, tudjam, hogy nálam mi válik be, és mi az, ami felesleges időpocsékolás.
Ha ebből a bejegyzésből csak egyetlen infót ragadsz ki, akkor légyszíves legyen az, hogy kerüld el az „Én tutira tudom a legjobb megoldást neked” vagy „3 hónap alatt nulláról középfokra viszlek” című tanárokat!
Nyelvet tanulni egy soha véget nem érő, kőkemény munka
Idő és energia befektetés. Áldozattal jár, még akkor is, ha örömmel végzed. Tudatosnak kell lenned, ismerned kell magad! Így van arra esélyed, hogy ne add fel az első hónap után.
Ha jó módszerrel tanulsz (ami a számodra a legjobb, nem a szomszédodnak) és kitartóan, rendszeresen gyakorolsz, akkor nagyon nagy esélyed van rá, hogy az angolul beszélők népes táborát gyarapítsd!
Röviden összefoglalva:
Ismered a tanulási szokásaidat és önmagadat, ehhez passzoló módszert/tanárt válassz.
Keress egy erős motivációt, ami hajt előre a nyelvtanulásod útján. Ez a motiváció fog átlendíteni a nehéz pillanatokon.
Ennyi a recept!
Láthatod, a nyelvtanulás sokkal több, mint szavak és nyelvtani szerkezetek bemagolása!
A nyelvtanulás olyan, mint egy önismereti utazás.
És hogy ennek mi köze a sporthoz? Arról egy másik bejegyzésben olvashatsz majd!
